Elmondhatatlanul szép... ez a két szó jut eszembe először mindig, amikor a hóesést figyelem.
Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, akkor imádtam esténként az ablakból figyelni, hogyan mozognak a hópelyhek. Mindig a belső ablakpárkányba vackoltam magam egy pléddel, és néztem, hogy hull a hó. Az utcai lámpa fénye megvilágította az ezernyi hópelyhet, a szobában pedig sötét volt.
Most, hogy ez a történet eszembe jutott... feltétlenül muszáj volt az ablakba kuporodnom, és innen csodálom most is a hóesést. Igen, jól gondoljátok, nálunk most is esik! *-*
Bár az más kérdés, hogy hogyan nézek ki most az ablakban, de nagyon jó itt lenni, szóval még egy ideig itt maradok. Élő ablakdísz lett belőlem! :DD
Már régóta nem láttam egyetlenegy autót sem. A járdán nem sétálnak emberek, az utolsónak, aki erre járt, annak a hó már réges rég befedte a lábnyomát. Az egyetlen ember, akit látok most, az a mi hóemberünk, akit E-vel építettem. :D A hófúvás szinte teljesen elfedte az egyik szemét, az orrát pedig már nem is látom, de ő a mi tökéletlen hóemberünk.
A lehullt hópelyhek varázslatosan csillognak a házunk előtt, úgy, mintha valaki csillámport szórt volna szanaszét.:)
Nemcsak este, hanem nappal is szeretem a havat. Éppen ezért az elmúlt napokban rengeteget voltam a természetben, sok-sok fényképet készítettem. Szerintem a természet varázslatos ruhát öltött, minden olyan mesés. A fák, az utak, a növények, mind fehérbe öltöztek, új oldalukat mutatják meg.
Néhány helyen a szél annyira elhordta a havat, hogy fehér sivatag alakult ki. :D
Imádok a hóba szavakat, esetleg mondatokat írni, és formákat rajzolni. Néha egy love, vagy egy Let it snow! feliratot írok, néha szíveket, mosolygós fejeket alkotok.:)
Most kiválogattam Nektek pár csodaszép képet, melyeket az elmúlt napokban fotóztam. Remélem, hogy tetszeni fognak.:)
Ti is sétáltatok a mostani hóesésben, készítettetek fényképeket?:)
Puszi,
Patrícia♥
.jpg)

.jpg)
.jpg)